Ikonikus alakja mindannyiunk számára ismerős. A város számos pontján feltekintve az Ő alakja megjelenik a horizonton. Kiemelt pozíciója nem csak földrajzi magasságából ered, mindannyian egy kedves ismerősként tekintünk rá. A hölgyre aki a magasból vigyázza Budapestet, és emlékéül áll a szabadság, és a béke áldozatainak.
A Gellért-hegyi Szabadság-szobor Budapest egyik jelképe, felemelt kezében pálmaágat (a győzelem és a béke jelképét) tartó nőalak, Kisfaludi Strobl Zsigmond 1947-ben elkészült alkotása.
Az eredeti, több kisebb szobrot is magába foglaló kompozíció hivatalos elnevezése Felszabadulási emlékmű volt; a német hadsereget Budapestről kiverő szovjet hadsereg haditettének emlékére állították. A szocialista rendszer bukása és a szovjet felszabadítás átértékelése után a szoboregyüttest némileg átalakították és a szovjetekre való utalásokat, mint például a szobor előterében álló 4 méter magas szovjet katona szobrát is eltávolították. A szobor talapzatán lévő feliratot is megváltoztatták, ezzel új értelmezést adva Budapest egyik leglátványosabb nevezetességének. A szabadságot szimbolizáló nőalak a felállítása után hamarosan a város egyik legfontosabb jelképévé vált.
Maga a szobor 14 méter magas, amely talapzatával együtt 40 méter magasra emelkedik a 139 méter magas Gellért-hegy fölé. A Citadella délkeleti bástyájánál álló emlékmű jól látható a főváros számos pontjáról.
A rendszerváltás után több párt- és civilszervezet kezdeményezte a szoborcsoport eltávolítását. Vita bontakozott ki arról, mi legyen a főalak sorsa: sem a lebontás, sem a változatlanság nem tűnt jó megoldásnak. A lebontás kezdeményezése a lakosság részéről jelentős ellenállásba ütközött, mivel az emlékmű békét sugárzó és kellemes alakja 45 év alatt Budapest jelképévé vált, amit a lakosság és a turisták szívesen látogattak.
A szoborcsoportot csak megfelelő átalakítással és új tartalommal történő „feltöltéssel”, átfogalmazással lehetett megmenteni. Helyén maradását részben egy, a kompromisszumot jelképező performance-nak, a St. Auby Tamás képzőművész kiöltötte, nagy vitát provokáló „Szabadság lelkének szobra projektnek” köszönhette: 1992 júniusában, a budapesti búcsú napján (a szovjet csapatok kivonulásának ünnepén) az emlékművet ejtőernyőselyemmel letakarták, így néhány napra „szellemruhát” öltött, a kommunizmus kísértetét jelképezve.
A város végül a maradás mellett döntött, és a szobor talapzatát új felirattal látták el, ezzel újraértelmezve szimbolikáját: „Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért.”
Érdekesség, hogy 1980-ban a Szabadság-szobor kicsinyített mása bekerült azon tárgyak közé, amelyeket az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan jelképként magával vitt a világűrbe.
Számos rajzom központi, vagy mellékszereplője ez az ikon. Az elegáns sziluett, a pozíció a város felett különösen tetszik nekem, és fontossá teszi számomra ezt a budapesti szimbólumot, de ezzel nem vagyok egyedül. Fényűző megjelenés nélkül is a város egyik ékköve számomra a Szabadság-szobor.
